A Gobelin története

Az első gobelint a Gobelin fivérek a XVII századi Párizsban készítették el. Eredetileg fali képet vagy kárpitot jelentett. A középkori olasz gazdagoknak készültek. Azonban IV. Henrik minisztere Colbert 1662-ben felvásárolta a műhelyt az állam számára és királyi manufaktúrát alapított melynek a vezetője lett. Itt helyet kaptak művészek, asztalos és ékszer készítői is. Miután Colbert meghalt a műhely kegyvesztett lett, majd bezárt, de a rengeteg megrendelés miatt újra indították. A többféle művészet egy műhelyben való elhelyezésének hatására a művészetek ötvöződni kezdtek és a fali kárpitok mérete is csökkeni kezdett, majd a durva kárpitokból kezdett kialakulni a finom megmunkálású kézimunka is.

A legnépszerűbbé a XIX században vált, a polgári családok hölgyeinek lett a hobbija. A tömeggyártását először Németországban kezdték el, majd innen terjedt el az egész világ területén.

A gobelin eredeti készítése óta sok változáson ment keresztül mind formailag, technikailag és a mintákat illetően is. A minták eredetileg vadász jeleneteket és tájképeket ábrázoltak de a XIX. századtól kezdve megjelentek a nőies motívumok is. Az évszázadok folyamán a gobelinszövés, festés eggyé vált mivel a festők számára kihívást jelentett műveik textilen való megjelenítése. Olyan nagy festők művei is megjelentek a gobelin képeken mint például Rembrandt, Raffaello, Botichelli, a magyarok közül pedig Mányoki Ádám, Mindszenti Mihály Szinnyei Merse Pál és Rippl-Rónai József.

Magukat a gobelineket gazdag színvilág jellemzi, melyeken vastag vagy épp vékony lukak vannak. A mai változataikból megkülönböztethetjük a keresztszemes, számolható, előrajzolt, kis és nagy szemű gobelineket. Ezeket tompa, hegy nélküli tűvel készítik. A kézzel készített gobelinhímzések sajátos technikát igényelnek, ami által mindegyik egy – egy mestermunka.